ahogy a híres Monthy Python szokta volt mondani: ...és most következzen valami teljesen más. elmesélem, hogy én hogyan szerzem be magamnak a kaját. ez olyan dolog, amit teljesen újra kellett tanulnom itt, illetve még mindig tanulom, mert minden nap felfedezek valami újat a rendszerben.
hogyan csináltam ezt otthon? munka után megálltam az Auchan parkolójában, betoltam egy bevásárlókocsit, majd ami kellett, a szokásos dolgokat megvettem. minden nagyjából ugyanannyiba került, mint a múlt héten, mindenből megvoltak a jól bejáratott dolgok. ha csak gyorsan egy tejföl, vagy egy csomag virsli kellett, akkor az Aldit céloztam meg. netán a lenti Spart.
azt vettem észre, hogy ez a módszer itt nem működik. persze, mert nincs Auchan. meg tejföl. de nem csak ez a baj. hanem, hogy itt gondolkodni kell.
először nézzük, mi a választék. a közelben van Asda, Sainsburry, Tesco, Mosrisons. ezek mind ilyen nagy láncok, itt Farnborrough-ban kb akkra üzleteik vannak, mint egy otthoni Interspar. vannak ilyen "minden egy font", meg "majdnem minden 99p" boltok, ezek kisebbek, nagyjából egy közepes ABC méretűek, és van Lidl is, igaz azért már egy kicsit sétálni kell, de van.
hogy néznek ezek ki belül?
először a Lidl, az a legegyszerűbb: pont úgy, mint nálunk. az árukészletben is nagyon nagy az átfedés. a konzervek, csokik, tészták nagy része ismerős Lidl márka.
egyfontos boltok: mindenből van egy kicsi, ami belefér az ársávba. a műanyag vödörtől kezdve a fogpasztán át a táblacsokiig. egy részük normális, ismert márka, másik részük pedig messziről láthatóan gagyi.
a nagyok: egy szem lopásgátló kapu a bejáratnál, attól 30 centire már az áru, halmokban. a bejáratnál általában az olyan dolgok vannak, amiért "csak beszaladsz". félliteres kóla, szendvics, kicsi csoki.
nna, ennek a beszaladásnak van ára, amit meg kell fizetni. ha a bejáratnál veszel egy félliteres kólát, akkor az 1.25 font (igen, nem elírás). ha bemész, kapsz kettő 1.75 litereset kettő fontért. de az egy darab 1.25-ös is 1 fontba kerül. kint a bejáratnál az egy szem Bounty 0.45 font, bent kapsz 1 fontért négyet. egy ilyen ebédidőben beszaladok kajálás (egy háromszögszendvics, kicsi kóla, egy valami kis keksz, vagy chips) a három, és öt font közötti összegnél áll meg. három akkor, ha nagyon akciós a szendvics, öt, ha a legdrágábbak között turkálsz. nem szoktam megnézni ebéd után a Hordó étlapját, hogy ennyi pénzért mit is ehettem volna.
normális kaját délben enni akkor lehet, ha hozol, itt napközben nem szokás rendesen enni. ez látszik is a kínálaton:az üzeletekben hihetetlen módon van felülreprezentálva a junkfood. több soron keresztül csak chips-ek, aztán csokik, kekszek. előre megsütött muffinok, gyümöcsjoghurtok, pudingok, rettentő mennyiségben. nagyjából a kínálat 70 százaléka ilyen előrecsomagolt vacak.
az árak elsőre nem tűnnek vészesnek, hiszen mindenen olyan kicsi számok vannak. 0.75 egység, 1 egység, 3 egység. aztán amikor elkezdesz fejben 391-gyel szorozni, akkor jön a meglepetés, hogy basszus, fél liter kóla 500 forint? egy kis joghurt 300 forint? mit tehet ilyenkor az egyszerű vándor?
odafigyel az akciókra. mert azok mindig vannak. nem látom benne még a rendszert, de pont ezért kell figyelni. ha valamit venni szeretnél, biztosan lesz olyan fajta belőle, amiből mondjuk egy darab kicsi az egy egység, de négy darab nagy az három egység. ez eddig ismerős lehet, ilyet már látott mindenki. csak az arányok mások. itt gyakorlatilag minden ilyen. de lehet fordítva is, lehet, hogy a kisebb kiszerelésből éri meg a többet megvenni, mint a nagyobból egyet. a lényeg, hogy semmiből nem szabad egyet venni, mert akkor biztos, hogy rosszul csináltad, és nem pár százalékokat buksz, hanem néha felezed, extrém esetben harmadolod a pénzed. ez már tényleg az a helyzet, amikor beszippantott a fogyasztói társadalom, és még büszke is vagyok rá, hogy a szabályai szerint cselekszem. tudom.
