ha az ember fia már úgy döntött, hogy dolgozni kezd külföldön, előbb utóbb le is szeretné aratni a munkája gyümölcsét, vagyis szeretne érte fizetést kapni. sőt, ideális esetben a munkáltatója szól neki, hogy nemsokára utalná a pénzt, ehhez pedig szükség lenne egy bankszámlaszámra. ennél mi sem egyszerűbb, irány a bank!
no, de melyik? választék az van bőven: HSBC, NatWest, Barclays, Santander, Lloyds, RBS, Halifax, meg még ki tudja mennyi bankot talál az ember, ha körbenéz akármelyik angol városka főutcájában. a szolgáltatások között gyakorlatilag nincs különbség, bármelyik bankot is választjuk, nagyjából ugyanazt kapjuk alapból. döntsön a szimpátia. gondoltam én. sajnos a dolog nem ennyire egyszerű.
ugyanis az nem úgy megy, hogy besétálok az utcáról, hogy szeretnék számlát nyitni, vannak bizonyos feltételek. alapfeltétel nyilván egy fényképes igazolvány. ez megvan. aztán egy "proof of address" nevű csoda. nna ez szokott lenni az, amit mindegyik bank máshogy értelmez. olyan, hogy lakcímkártya ugyanis nem létezik ebben az országban. tudomásom szerint az egyetlen igazolvány, amin a cím is rajta van, az az angol jogosítvány, de azt csak 180 nap itt tartózkodás után lehet kiváltani. a lakás bérleti szerződése általában nem elég. ha van már egy, a nevedre és a címedre érkezett számla, mondjuk a vízművektől, vagy az önkormányzattól, akkor az már nagy eséllyel kinyitja a kapukat. de ez sem garancia a sikerre.
az a tapasztalat, hogy minden attól függ, hogy az ügyintéző, akihez kerülsz, meg akarja-e nyitni neked a számlát, vagy nem. legelsőnek például az HSBC-nél próbálkoztam, de úgy pattantam le róluk, mint a Kengyelfutó gyalogkakukkban a prérifarkas a saját maga által csapdaként előkészített kovácsüllőről. amikor elhagyja a banktisztviselő száját az a mondat, hogy "nem tudom", vagy az, hogy "attól tartok", esetleg az, hogy "ezt nem ismerem", akkor már tudod, hogy vesztettél. egy picit neki is kellemetlen a szituáció, ezért egy negyed órán át győzköd, hogy nagyon sajnálja, de ha bejövök legközelebb, egy ilyen, és olyan papírral, akkor esetleg. persze mindketten tudjátok, hogy soha többé nem látjátok egymást, legfeljebb az Asda-ban a self-checkout-nál a sorban, de az angolok a menj te a francba máshová számlát nyitnit is így kommunikálják.
a második bank, ahol próbálkoztam, az a Lloyds volt. igen, győzött a cukiságfaktor a kiskutyákkal, meg a lovacskás logó. egy mosolygós szőke lány jött oda hozzám az ügyféltérben, hogy tud-e segíteni. mondtam, hogy reméljük, hogy igen, majd elsírtam a bánatom. feltette a szokásos kérdést, hogy milyen papírokkal tudok szolgálni. megmutattam mindent, ami nálam volt. "excellent". ez volt a varázsszó, és már tudtam, hogy nemsokára lesz friss ropogós bankszámlám. "mi most nemsokára zárunk, de tessék visszajönni holnap, akkor megnyitjuk a számlát, itt a névjegyem, engem kell keresni".
és így is lett. másnap a megbeszélt időpontban a fiók account managere megnyitotta nekem a számlát. kb öt perces procedúra volt, az internetbank beállításaival együtt. a szerződés maga egy oldalas, semmi különös, le van írva benne, hogy ez a nevem, itt lakom, ez a számlaszámom, ez a számlacsomagom. tartozik hozzá egy két oldalas melléklet, ami az elhangzott beszélgetés kivonatát tartalmazza. miután aláírtam a papírokat, megkérdeztem, hogy mikortól fog élni a számlám. a válasz: már él.
és tényleg: hazamentem, beléptem a netbankba, és ott virított az élő számlám. pár napra rá postán megkaptam pénztárcám új díszét, a lovacskás zöld VISA-kártyámat, meg egy köszönőlevelet, hogy mennyire örülnek, hogy az ő bankjukat választottam.
ja, és mennyibe kerül majd nekem a bankolás? számlavezetés, pénzfelvétel, kártyás fizetés? lassan írom le, hogy a magyar pénzügyi szervezetek is megértsék: n u l l a fontba. ezt elég könnyű átszámítanom forintra is.
