a múltkori autós posztban írtam, hogy London ebből a szempontból egy kicsit más. a hétvégén volt szerencsém bent járni a belvárosban, gyorsan meg is mutatom, mire gondoltam.
először a Selfridges áruháztól sétáltam el a Green Parkig a Mayfair-en keresztül. rögtön az első sarkon szembetaláltam magam egy ilyennel. emlékszik még valaki rá? Ford Thunderbird. abból a korszakból, amikor a Ford még nem nyomta olyan jó érzékkel a retrót, mint a nemrég leköszönt Mustang esetén. olyan kis cuki babaautónak néz ki, senki sem gondolná, aki nem tudja, hogy a nőcis idomok alatt egy V8 rejtőzik. ha már rejtőzködés, valami bordul ott a szemben saroknál.
egy Ferrari FF. 4 ülés, V12, négykerékhajtás, kombis far. sokaknak pont emiatt nem tetszik, nekem a farával semmi bajom, sőt. nekem az azóta sajnos minden más Ferrarira ráműtött orra nem tetszik. de ez persze szerintem rajtam kívül senkit nem érdekel. ráadásul az egyel fentebbi képen belelátni az orrába egy kis 512BB-t is, a végén még megértem a formát.
egy sarokkal lejjebb ez az autó fogadott. nem, nem egy béna második generációs Mustang replika, ez egy Aston Martin V8 Vantage Volante. ha valaki nem értené, hogy miért ment csődbe a kilencvenes évekre szinte az összes angol autógyár, itt a példa rá. mára már kellő mennyiségű patinát növesztett, meg hát ugye, mégis csak egy Aston Martin. szóval piszkosul kéne. ha választani lehetne, hogy az előző Ferrari, vagy ez, akkor ez.
a változatosság kedvéért a következő érdekesség még egy Ferrari volt. persze ez nem olyan igazi érdekesség, ilyet Budapesten is látni, itt a koncentráció az érdekes. hogy nem tudsz olyan irányba nézni, ahonnan ne jönne valami hasonló.
természetesen nem lenne London London fekete Rolls Royce-ok nélkül. ez a nagyobbik, a Phantom. már 1:18-ban is súlyos darab, 1:1-ben meg egészen megdöbbentő. emellett valahogy mégsem olyan undorítóan pöffeszkedős fajta. persze mattfeketében, BEAST-1 rendszámmal már más a hangulata.
ezt a képet csak azért teszem be ide, hogy megmutassam, hogy néz ki ma egy Aston Martin V8 Vantage.
pár évvel ezelőtt. volt szerencsém egy kettes Suzuki Swiftet használni rövid ideig. meg is kedveltem, de valahogy, nem tudom, hogy miért, de végig ott volt bennem az, hogy érezni, hogy a szomszéd városban készült. jelen helyzetemben erről az autóról tudom elmondani, hogy a szomszéd városban, Wokingban készült. Mercedes-Benz SLR McLaren. abból is a ritkábbik, a roadster verzió. ahogy a képen is látszik, nagyjából egy ilyennél van az ingerküszöb, ezt már azért nem csak a turisták, meg az autóbuzi bevándorlók bámulják meg.
a másik véglet Londonban a nagyon trendi, nagyon zöld, nagyon elektromos autók egyre jobban növekvő halmaza. a legújabb, legmenőbb cucc természetesen a BMW i3. kívülről finoman szólva is barátkozni kell a formájával a többi BMW-hez szokott szemnek, de ha csak belülről látnám egész további életemben, akkor kezdenék is spórolni rá.
a nagyon trendi, nagyon zöld hullám nálam itt dobta le a láncot. egy Porsce Panamera S E-Hybrid. konnektorra kötve. láncra verve, mint egy kutya. zöld(!) féknyergekkel. a nyílt utcán. nem vagyok egy hibridellenes , "atomot neki" emberke, meg ez ugye nem is igazi Porsce, "csak" egy Panamera, de akkor is megdöbbentő látvány volt.
az előző látvány nagyjából 10 méterre egy Rolls-Royce szalontól fogadott. az ott kiállított Phantom Drophead Coupé ismertető lapjáról csináltam egy képet. már az extralista is tartalmaz érdekes tételeket, de az igazán mellbevágó rajta mégis csak az ára. 440.913 font és még 20p. ennyi pénzért már majdnem lakást is lehet kapni azon a környéken. nna jó, a duplájáért egy szobakonyhát. ezzel véget is ért autós szempontból a sétám, odaértem a Green Park sarkához, ahonnan a Knightsbridge felé vettem az irányt.
rögtön az elején levő szálloda parkolójánál ez a látvány fogadott. ez bizony egy, a Hamann tuningcég által megszentségtelenített Range Rover, aminek még új nevet is adtak: Mystére. ha a forma nem lett volna elég, az aranyozott fényezés teljesen megtette a hatását.
a mellette álló, pontosabban ebben a környezetben valójában inkább csak szerénykedő überbrutál V8-as kompresszoros G63 AMG Merci már-már teljesen visszafogottnak látszott.
ezt a ronda aranyozott bazári izét annyian fotózták, hogy szálloda Rolls-Royce-a nem tudott betolatni a helyére a sok bámészkodótól, pár percig csak így állt, a buszsávot elfoglalva, diszkréten világító tolatólámpákkal.
de a WTF, meg a WOW arckifejezések, ha eddig rejtve voltak, itt a Knightsbridge-en levő Ferrari szalon előtt kerültek elő. mind. az összes. mindenkinél. ez volt az az autó, aminél tényleg mindenki megállt, mindenki fotózta. meg persze próbálta kitalálni, hogy mit is lát, ott két teljesen hétköznapi Ferrarinak számító, egy F12 Berlinetta és egy California között. nem könnyű, pedig rá is van írva az orrára; egy egy Pininfarina Sergio, egy koncepcióautó Sergio Pininfarina emlékére.
a Harrods felé sétálva még beleakadtam ebbe-abba. például egy, az itteni rendszámtáblák színéhez tökéletesen illő fényezésű Calirorniába.
volt az út mellett 458 Italia is.
az egyik legkedvesebb mégis mind közül ez a kis E30-as hármas BMW volt. egyrészt enni lehetett volna róla, olyan szép állapotban volt, másrészt meg, ez azért nem egy egyszerű E30-as BMW, ez egy Baur Cabriolet. ilyet is már csak régi katalógusokban látni.
nagyjából ezek az élmények értek. sok dologról nem készült kép, mert túl lassú voltam, vagy túl gyorsan ment, de azért egy jó kis merítést sikerült összehoznom így is. megyek majd Londonba máskor is. holnap. de arról nem autós poszt fog születni.
