volt rá rengeteg apró okom, hogy miért jött velem most haza. vagy én vele. egyrészt ugye az egyre komolyabban vett angol törvények alapján egy évben összesen fél évig lehet az országban idegen autó. onnét kezdve adócsalás. vagy biztosítási csalás. vagy valami ilyesmi. nem is nagyon akartam megvárni, hogy megtudjam, melyik. nálam június 13-tól ketyeg az óra, tehát elvileg december 13-ig maradhatott volna. viszont a nyári gumis futkorászást télen sem én-, sem pedig (november elsejétől) az osztrák rendőrök nem nézik jó szemmel, ezért adta magát, hogy november előtt valamikor a lila repülő helyett fekete autó lesz a közlekedés módja. amit nem is bántam; fő a változatosság.
péntek délután 16:09 perckor indultam az iroda elől. az útiterv hasonló volt, mint idefelé, azzal a különbséggel, hogy nem terveztem be ottalvásos megállót: Farnborough-Dover-Calais-Brüsszel-Köln-Frankfurt-Nürnberg-Passau-Bécs-Budapest-Szentendre. ha ez igazi "kolbászból van a kerítés" fajta poszt lenne, leírnám, hogy június elején mostam le utoljára az autót még itthon, és az esős angol időjárás dacára nem lett piszkos egyáltalán.
az M25-ről az M20-asra vezető kis rövid szakaszon szépen lépésben lehetett csak jönni, de olyan szinten, hogy a Dovert már csak sötétben láttam meg. picit paráztam is, hogy lekésem a kompot, pláne amikor még a szúrópróba szerinti autóátvizsgálásra is kisorsoltak. de szerencsére fél órás késéssel indult, így volt időm egy kicsit búcsúzkodni is a fehér szikláktól.
kisvártatva már a hajó belsejében tudtam pihentetni az embert, és a technikát. sötét volt, köd is, ezért azt sem tudtam, miféle kompra hajtottam fel. utólag nem is bánom, nem volt egy esztétikus jelenség.
az úton nagyon nézelődni nem volt senkinek sem alkalma, a tengerből csak a nagy fekete massza látszott. a hullámzást lehetett érezni, nagyjából a tengeribetegség határán egyensúlyozva élte meg az utasok nagy része ezt a másfél órát.
az éjszakai utazásnak is vannak szépségei. még ezen a viszonylag ütőérnek számító útvonalon is volt olyan időszak, amikor nagyon üres volt az autópálya. és igen, a belgáknál tényleg ki van világítva. ha nem is az egész, de a lakott terültetek közelében végig. hajnali kettő körül már éreztem, hogy picit fáradok. szerencsére a benzin is fogyóban volt, ezért meg is álltam a Kerpen és Köln közötti kútnál. vettem német Autobildet, volt wifi is. tehát minden volt. kicsit netezgettem, relaxálgattam.
reggel nyolc után értem Nürnberg közelébe. pontosabban Erlangen városába. itt megengedtem magamnak egy gyors városnézést. szép város, tetszik. jó, minden bajor város tetszik, a téglavörös, téglával kirakott külsejű angol házak után meg egyenesen felüdülés végre vakolatot látni. nem akarok igazságtalan lenni, mert abban is megvan a szépség, meg ebben is, de ebben hamarabb megtalálom. legyen ez mára az én napi bevallott hibám.
540 km és 32 liter benzin elégetése után haza is érkeztem. gondoltam, bemegyek, veszek a shopban egy Túró Rudit. sajnos nem kaptam. ezért egy hatalmas téliszalámis szendviccsel és egy XXL-es Sport szelettel kezdtem a hungarikumok visszapótlását a szervezetembe.
a garázs a férfi különös szentélye. ott még a porszívót is önként üzemelteti. és jó az, amikor ott újra a helyükre kerülnek a dolgok. még ha bruttó 24 órát és 19 percet is kell ezért autózni.
