a Graphisoft-ban nagyon jó volt dolgozni, nagyon szerettem. de ezt úgyis tudja mindenki, aki ismer. egyetlen apró kicsi kis hiányérzetem volt az elmúlt pár évben: sajnos nem jutott nekem zárható fiókos szekrény. már nem is igazán emlékszem, hogy miért is, de a lényeg, hogy nem volt. amikor érdeklődtem a HR-en, azt a választ kaptam, hogy sajnos raktáron nincs, rendelni meg egyesével nem lehet, de majd egyszer talán lesz.
ezt időnként szóvá is tettem. talán kicsit az indokoltnál többször, és a kelleténél szélesebb fórumon. eredménye nem nagyon lett, viszont legalább mindenki tudta, hogy én vagyok az egyik, akinek nincs fiókos szekrénye. többször elhangzott a "Van-e valakinek méltányolható hardver-igénye? A fiókos szekrény nem számít annak." mondatfüzér is.
szerintem ennek lett az az eredménye, hogy a búcsúztatásomkor előkerült egy ajándék, Erik, a viking szekrény. nagyon örültem neki, teljesen meg is hatódtam. de talán a szekrény sem gondolta volna, hogy még egyszer ilyen hosszú utat fog megtenni, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt fogom használni, az új életem részeként. a bútorszállítmánnyal együtt tehát ő is megérkezett, és még aznap este össze is raktam.
a tegeződős áruházból származó bútorokhoz képest meglepően kevés fejvakarással és káromkodással sikerült is a művelet. egy nagyobb méretű fémdarab ugyan nem került felhasználásra a dobozában talált alkatrészek közül, de nem jöttem rá, hová kellene szerelnem.
íme összerakva, nagyon fontos szerepkörben: ő tartja a tévét. meg aztán jó dolog ránézni is. nem a katonás formája igéz meg elsősorban, hanem ahogy az angol mondja, "it has sentimental value to me". olyasmire emlékeztet, amire mindig jó lesz emlékezni.
