23 fok volt, napsütés, vasárnap. én meg egyedül. gondoltam, nem ülök otthon, mint egy remete, inkább bemegyek a városba. mármint Londonba. kis séta, még kevesebb suhanás a vonaton, és már ott is voltam, hogy városnézzek egy hatalmasat.
a sétám elején végre kiderült, amire már régóta kíváncsi voltam; ezek a képek tényleg nem a fotóboltból valók, ha süt a nap, dél körül tényleg el lehet csípni ezeket az érdekes formájú árnyékokat. elnézést, elnézést, de muszáj volt.
a szomorútéglás, depressziós vidéki angol építészet után egy séta a City-ben úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. a bátor, újító, színes, a régit mégis valahogy tiszteletben tartó épületek között bóklászni, egy kicsit direkt eltévedni számomra mindig nagy élmény.
akármennyire is lenyűgöző élőben a Leadenhall Building, akármilyen vicces is a Walkie-Talkie, hiába lesz egy ég felé törő kecses tüske a Pinnacle, nekem a kedvencem egy darabig bizony az Ubor lesz.
ha az eredeti mérete valakinek túl nagy lenne, létezik egy kisebb, kb négy méteres mása is. legóból.
megfogadtam, hogy autókat nem fogok fotózni. főleg, amikor 5 percen belül a harmadik G63 AMG Merci hörgött el mellettem, ebből kettő 64-es rendszámmal, tehát idén szeptemberi regisztrációval, vagyis még száradó festékkel.
de C1-es Corvette-et azért ott sem minden nap látni szerintem. ráadásul olyan szép állapotban, hogy tényleg enni lehetne róla. ha nem műanyagból lenne, azt írnám, hogy ez volt a nap fémpontyja.
volt még más érdekesség is, persze, a sok Bentley, meg Lamborghini és Ferrari között, például ez a DB6-os Aston Martin.
meg ez a Brabus G63, két számjegyű rendszámmal.
jó volt, jól elfáradtam. holnap munka.
