ma nagy öröm ért. megérkeztek a bútorok. Szentendréről. eredetileg is ez volt a terv, hogy majd kedden, ki tudja, hogy hány órakor, de majd hívni fognak, ha közeleg a teherautó.
köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne! alig hiszem el, hogy túl vagyunk rajta. vártam is a napot, mert hiányoztak ezek a dolgok már nagyon, meg nem is, mert tudtam, hogy a végére nagyon el fogok fáradni. és így is lett. de megérte.
még a kedvenc kanapénkat is sikerült felcipelni a másodikra. nem volt egyszerű, a teherautón szét kellett szedni két részre, ráadásul rendes szerszámok nélkül, de valahogyan megoldottam. azt sem állítom, hogy nem hívtam fel közben párszor ingerülten Ágót, hogy megy vissza a fenébe Szentendrére, én még egy ujjbegyemet nem verem oda, de a lényeg, hogy itt a cucc a nappaliban.
szóval most van ágyam, meg kanapém, meg fiókos szekrényem, tévém, bringám, ezüstszálas memóriahabos szivacsom, meg egy csomó minden apróság két dobozban, még a Jazz csomagtartójában. azokat már tényleg nem volt erőm ma felcipelni. előbb kiélvezem a jutalmamat: egy jó kis alvást, végre a saját ágyamban.
