maradjunk még egy kicsit Londonban. amikor még nem volt meg a lakás, és ugye ingáztam, a kocsiban a BBC Londont hallgattam mindig. szépen beszélik benne a nyelvet, még én is értem, ráadásul a témák sem bonyolultak késő délutánonként. "telefonáljon, akinek írtak már szerelmes dalt" a beszélgetések is viccesek néha "20 éve randiztam egy fiúval, akinek egy sárga Datsun-ja volt. és megvan még? a Datsun?" nna, itt mondták be, hogy lesz egy ingyenes rendezvény a Regent Street-en. aztán elbetűzték, hogy I N G Y E N E S.
persze nem így, magyarul, annyira még nem vagyunk világnemzet, hanem csak úgy, hogy "ef-ár-í-í". a rendezvény pedig egy cirkuszokat összekötő nagy buszkiállítás, ami felöleli az angol buszgyártás büszkeségeit a lóvontatású kocsiktól a legújabb csillivilli csodákig.
kezdeném rögtön egy csillivilli csodával, no meg egy kis angol humorral. ez a legújabb londoni busz. elöl-hátul lépcső, retrofuturisztikus dizájn, nekem nagy kedvenc. Ágó szerint csak ronda. de sokmindenben nem értünk egyet. ja, és szerintem hibrid. legalábbis piros lámpánál szépen leállítja magát, és ha csak araszolgat, el sem indul a dízelmotor, csak az első komolyabb gázadásra. a nagyságrendek érzékeltetésére: évente 600 ilyennel bővül a flotta.
ez meg nem is emeletes, még rendes robbanómotorja sincs, nem is tudom, hogy hogyan került a válogatásba.
az egész soron a legtetszetősebb busz nem is londoni volt, hanem ez a kis gyösz, nem tudom, hogy honnan. a Setra S6 szépségével persze nem versenyezhet, de mégis van benne valami bájos esetlenség, ami miatt megakadt rajta a szemem, és kedvenc régibuszommá fogadtam. itt a soron. az örök kedvenc marad az S6-os. de ha ez is kijönne 1:18-ban, venném.
persze, jöttek soban a klasszikusok. motor elöl a vezető mellett, púp felül. nagyjából a negyvenes évek végétől a nyolcvanas évekig ez volt az alapforma.
meg lehetett bolondítani a dizájnt egy jól eltalált színnel. az angolok nagyon jók, ha zöldről van szó.
talán a buszoknál is érdekesebbek voltak a korabeli reklámok.
januárban voltunk a London Transport Museum-ban. Ágó teljesen csalódottan jött ki belőle, hogy basszus, három buszuk van összesen. én mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy egész Londonban csak ennyi lenne, kell, hogy legyen nekik még. hát van.
ez például egy nagyobbacska példány, háromtengelyes. sajnos típusneveket, technikai paramétereket, meg évjáratokat nem tudok egyikről sem.
írtam már, hogy majdnem az összes busz kivétel nélkül megmászható, megtapogatható volt? be lehetett ülni a vezetőfülkébe, lehetett húzogani, nyomkodni mindent, nem jött oda a barnaköpenyes múzeumi dolgozó, hogy "ne.nyújj.hozzá.mer.letöröm.a.kezedet".
volt is szépen sorbanállás, meg tömeg. ahogy látszik, nem is annyira, mi idegenek élveztük ezt az egészet, hanem azok, akik még aktívan használták ezeket a járműveket annak idején. látszott rajtuk, hogy csillog a szemük. jó dolog is a nosztalgia. voltak kisgyerekek is rengetegen, akik ugye élveznek mindent, ami mászható, ami gépszagú, meg ahol piszkos lehet lenni.
nna, én nem tudom, hogy ez mi. de biztos, hogy megy valahova.
ahogy közeledtük a Piccadilly Circus felé, egyre mentünk visszafelé az időben. ez valami két háború közötti szerkezet lehet.
ennek meg már határozottan szekérkerekei vannak.
erről meg már az emelet is hiányzik.
szerintem a 9-s most is pont ezen az útvonalon jár.
ez volt talán az egyetlen, kordonnal elkerített dolog az egész soron.
ez meg az egyetlen, motor nélküli. szegény lovak türelmesen álldogáltak egész nap. először azt hittem, nem is igaziak.
ide kell majd jönni, ha egylfogy a kapszula.
ez pedig a sor vége, a kedvenc fényreklámommal. tényleg, ezek a cégek, hogy TDK, meg Sanyo, léteznek egyáltalán még? A Coca Cola az igen, azt tudom. nna, szóval jó volt, sok szép buszt láttunk, régit is, újat is. az ilyen "ez ám London, figyelj" témájú felvonulásokban persze mindig van egy kis erődemonstrációs jelleg, de pont csak annyi, hogy egy nem odavalósi pont ne érezze még kellemetlennek, hanem innét, a Regent Street kanyargós részéről visszanézzen az Oxford Circus felé, csettintsen egyet, és azt mondja a feleségének, hogy ez igazán remek volt, gyere, együnk a burgerben egy kis hagymakarikát.