a történetet elkezdhetném nagyon régről is, a legelső gondolatomtól, ami megfogalmazódott bennem arról, hogy szívesen kipróbálnám magam idegen helyen is, de nem megyek ilyen messzire, mindössze áprilisig. akkor jött egy e-mail, ami arról szólt, hogy van itt Farnborough-ban egy cég, akik olyan fejlesztőket keresnek, akiknek van CAD tapasztalata, és, hogy érdekel-e a dolog, keresek-e munkát még, meg hasonlók. persze felmerül a kérdés, hogy honnét jött ez a levél. mert a nem úgy van, hogy sétálsz az utcán gyanútlanul, és hirtelen eléd ugrik az ajánlat, kalapját finoman megemeli, bemutatkozik, és arra kér, hogy foglalkozzál vele, mert a többiek nem érnek rá. nem, a levelemet a feleségemtől tanult alapelv hozta: soha, de soha ne égess fel egyetlen hidat sem.
próbálok ennek megfelelni, persze nem mindig sikerül, dehát sosem sikerülhet mindig minden, itt kérnék elnézést a mégis felégetett hidak másik hídfőjén maradtaktól. bár ők valószínűleg nem olvassák a blogot. visszatérve a témához, én sem égettem el a 2011-es hidakat, részben ennek az eredménye volt ez a levél. arra gondoltam, hogy egy próbát megér. ha rögtön, az első interjún elhajtanak, legfeljebb lesz egy rossz estém, jó kis ürügy lesz lemenni Ágóval egyet lángosozni a Dunakorzóra. (figyelem, egyre több a lángosos Szentendrén, a Fantáziába kell menni, felfelé a főtér felé balra a kisablaknál, az az igazi!).
de a lángosozás elmaradt, aztán jött a próbamunka, majd még egy interjú. ezeket pedig követte egy ajánlat, elég vonzó fajta. magam sem tudom, hogyan csináltam. olyan ez, mint amikor háttal állva 5 méterről egy legókockával betalálok pont a két összetolt fotel karfája alá szorított dobozba a fél centis lyukon; nem tudom, hogyan sikerült, és biztosan nem tudnám még egyszer megcsinálni.
az egész nagyon gyorsan, nagyjából 10 nap alatt zajlott le. ezt követte nagyjából két hét érlelődés, gondolkodás. erről már írtam, de a lényeg, hogy nem volt egyszerű. próbáltam mindenféle listákat csinálni, mint amikor a Jóbarátokban arról kellett dönteni, hogy Rachel, vagy a másik-e a jobb nő. nna, abból sem sült ki semmi jó, én sem tudtam ezt használni. nem ragozom túl, a végén szerintem az döntött, hogy ha nem próbálom meg, életem végéig bánni fogom, hogy elszalasztottam. a bennem maradó "mi lett volna, ha" érzésekből már így is van néhány, jobb ezek számát nem szaporítani.
ezek után következett a dolog legkellemetlenebb része, a felmondás a Graphisoft-nál. 2011 után másodszor. az úriemberek úriemberként fogadják az ilyen bejelentést, ezt köszönöm!
a lényeg, hogy június hatodikán dolgoztam utoljára, 12-én indultunk otthonról, 17-én meg már kezdtem is az új helyen. hogy milyen? arról majd nemsokára.
